Bemutatkozás

Bemutatkozásomat nem tudom a szokásos, talán már várt mondattal kezdeni, én ugyanis sosem készültem lélekbúvárnak. Mérnök családból származom, a matematika, fizika fémjelezte az életemet az egyetemig. A magam varga betűit követően találtam rá erre az útra, amiről aztán rögtön tudtam, hogy ez az enyém. Azóta tart ez az utazás, néha küzdelem, néha diadalmenet, de bárhogy is, végül mindig megérte.

A körülöttem levők legnagyobb zavarodottságát kiváltó páli fordulatomat követően számomra egyértelmű volt, hogy a figyelmem a pszichológián belül a gyermekek felé fordul. Van valami alapvető kiszolgáltatottság a gyermeki létben, ami hatással volt rám. A legelesettebbek vonzottak, akikről már más lemondott, semmiképpen sem a kutatás vagy a publikálások. Láttam elég kihívást és áldozathozatalt a legszegényebbekkel való munkában ahhoz, hogy magával ragadjon. Rövidesen meg is találtam azt a terepet, azt a mély vizet, ahol deviáns, bántalmazott, agresszív és tanulatlan (de nem feltétlenül rossz képességű) gyerekekkel és családokkal dolgozhattam. Sokat tanultam tőlük magamról, a kapcsolatokról és az emberi lélek működéséről. Ezek a gyerekek mára már felnőttek, nagy ritkán egyikükkel-másikukkal valamilyen véletlen folytán még találkozom is. Nem is tudják, milyen nagy hatással voltak rám, és hogy fontos részét képzik az életemnek – nem hiszik el, hiába mondom nekik. 🙂

Mikor belenőttem ebbe a kabátba, eljött a következő lépcsőfoka az életemnek: anyává váltam. A gyermekem a legtisztább tükör, amibe valaha belenéztem. Tőle és általa tanultam magamról a legtöbbet. Ez az inspiratív és egyben kihívásokkal teli időszak közel hozta hozzám az anyaság, anya-(apa-)baba kapcsolat és a kisgyermeknevelés kérdéskörét is, ami addig távolibb volt. Közel került hozzám a válaszkész nevelés, az igény szerinti gondozás, a személyközpontú kommunikáció (EMK, Gordon-nyelv stb), melynek fényében kommunikációs trénerré képződtem, valamint elvégeztem a Beli Buba iskolában a Babahordozási tanácsadó képzést is. A téma iránti fogékonyságom azóta sem lankadt, örömmel dolgozom babázó édesanyákkal, családokkal, tartok előadásokat baba-mama klubokban, gyermekneveléssel kapcsolatos konferenciákon, műhelyeken. Elköteleződtem a demokratikus és szabadoktatás mellett, jelenleg is tevékenykedem a Demokratikus Oktatásért Egyesületben.

Érdekes módon a kisgyermekkor területén megszerzett önbizalmam adta meg a kezdő lökést a felnőttekkel való munkához. Rájöttem, hogy ha az ember érti a (kis)gyermeki lelket, akkor értheti meg igazán a felnőttekben lakozó gyermeket is. Felnőtt életünk nonverbális, koragyermekkori tapasztalatokon, kötődési mintázatokon, sémákon alapszik. Az ezekben való magabiztos eligazodás adott rálátást a felnőtti lét sajátosságaira, tágította a szakmai érdeklődésem fókuszát. 2014-ben elvégeztem Kácsándi Elvira Katathym Imaginációs Pszichoterápiás (KIP) képzését, így konkrét módszertant sajátítottam el.

“Te magad legyél a változás, melyet látni szeretnél a világban.” (Gandhi)